A cím magáért beszél... :D Rá lehet jönni mi történt velem az utóbbi napokban..:)

Igen.! Végre eljött az a nap, hogy elszakadtam a régi lovardámtól és elmentem Vasaljára egy kisebb helyre.Szinte nem is nevezném lovardának, mert nincsen túl sok ló, de az a 8 viszont eszméletlen cukii.^^ Mikormentünk zuhogott az eső, úgyhogy sejtettük, hogy nem fogunk lovagolni... Apropó az a többes szám...:) A legjobbbarátnőmmel Wirivel mentünk ki meg még egy nagyon kedves lánnyal, Vikivel, aki megszervezte nekünk alovaglást.:) (a BFem blogja: www.wolf-howl.gportal.hu) Na de vissza a történethez! Mikor azt hitük elmarad alovaglás TÉVEDTÜNK! :) Az eső elállt. Viszont az oktató, Zoli bácsi azt mondta ez a legrosszabb nap, mert atalaj csúszós, alatta, pedig le van fagyva. Mégis megengedte, hogy felüljünk a lovakra, eleinte úgy volt, hogyugyan azon a lovon ülünk fél-fél órát, de aztán mégis úgy alakult, hogy együtt lovagoltunk. Wirii Galibán én pedig egy kancán Szellőn ültem. (kisbéri.*-*) Először csak lépünk aztán ügetni kezdtünk, de mivel nem volt jó a talaj eléggé lassacskán. Vágtáról szó sem lehetett már csak azért se hiszen most ültem először nagylovon...Eddig kislovakon, Bardigianokon lovagoltam. Körözgettünk a pályán aztán  Zoli bácsi elküldött minket ügetni az erdő felé. A barátnőmnek eléggé meggyűlt a baja Galibával, nem nagyon akart menni így az ügetésből lépés lett. xDD Mikor visszamentünk az oktató azt mondta, hogy legközelebb már terepre megyünk...Wááá.*-*

Mellékesen hozzáteszem, hogy Szellővel meggyűlt a bajom pucolásnál a farkával úgy a szemem alá suhintott. :D

De már nem fáj, legközelebb odafigyelek a hátsó felére. xDDD